PANDA ♥ 熊猫
Just a dream…

A lány arcát lágyan simogatta az őszi szellő. Sűrű tejszerű köd borította a város utcáit. A parkban kecsesen suhogtak a fák levelei. Itt-ott még csiripelt egy-egy madár, de a környék többnyire csendes volt. Ami még zajt vert, az a kedves kis tüskéshátú volt, a bokrok aljában, bogarakra vadászott. Szegény azonban megriadt, mikor a két fiatal belépett a park kapuján. Az eső is eleredt, de csak szemerkélt és odébb a nap is kibukott a felhők mögül, nem volt rossz idő. Újra itt voltak. Más évszak, múlik az idő, de a hely ugyanaz.

XXX…XXX

Kora tavaszi 10 fok olvasztotta az utcákon és a parkban, a télről maradt felgyűlt, hideg havat. Nem volt a közelben senki. Csendesen fújdogált a szellő, a napon kifejezetten meleg volt. A padon ülő lány ezüst haját csillogtatta a napfény. Élvezte, hogy van egy kis szabadideje. Kyra kék szemei felpillantottak az égre, megbámulta a bárányfelhőket. Nyulak ugráltak az égen, legalábbis úgy látta. Ekkor egy fiú foglalt mellette helyet.

- Bzrz - rázta ki a hideg a lányt, igaz, volt rajta három réteg ruha, de az sem volt elég neki. Mindig is fázós volt. Kislánykorában is csak nagy nehezen tudta rávenni őt a család, hogy menjen ki velük hóembert építeni. Jobban szeretett a kandalló előtt a macskával játszani.

- Valami baj van?- szólt hozzá a barna hajú srác.

- Ööö semmi, csak fázom, de mindegy már úgy is ideje lenne indulnom. - A lány felállt. Elsimította hátul a kabátját és begombolta. Egy lépés, kikötődött cipőfüző. A lány lehajolt. Ekkor a fiú utána szólt.

- Várj,….ööö…inkább nem ülnél be velem valahova egy forró csokira?- Mondta a lány hátának, aki erre megfordult. - Amúgy David vagyok, szia!

Kyra habozott. Végigmérte Davidet. Tetszett neki. A barnai szemei csoki színűek voltak, kellemes volt a tekintet amivel őt nézte. Nem lehetett sokkal idősebb nála. Bő pulóvert viselt a feneke alá ért, a kapucni a háta közepét verte. Farmerje alja is tiszta kosz volt, úgy lógott a lábánál, de nem rontott az összhangon. David jól nézett ki.

- Kyra,- viszonozta a köszönést - és igen, egy forró csoki tényleg jól esne - mosolygott.

David felállt és Kyra mellé lépett. Beszélgetni kezdtek.

Már sötétedett mikor búcsúzott a két tini egymástól. Elrepült velük az idő. Kyrának már rég otthon kellett volna lennie. Úgy tudták, hogy csak sétál egy kört és már megy is haza. Nem volt nála mobil, de megbíztak benne, nem aggódott, hogy leszidják.

- Jól éreztem magam - és pirulósan szélesre húzta a száját.

- Én is. Akkor nem bánnád, ha összefutnánk még? - Kérdezte David. Egy picivel közelebb lépett Kyrához. Szemben álltak egymással.

- Nem is tudom…

- Kérlek. Annyira örülnék, ha igent mondanál… már régebben is láttalak a parkban.- nézett Kyra szemébe a fiú. - Gyakran jársz ide. Örülök, hogy ma végre volt bátorságom elhívni téged, én is nagyon jól éreztem magam - majd meg akarta csókolni a lányt, de ő nem engedte, eltolta magától. Kyra nem szokott hozzá az ilyen nyomuláshoz. Szép lány, tetszik a fiúknak, nem arról van szó, csak hát… Kyra nagyon szeret rajzolni és órák hosszat egymagában ül, vagy ha beszélget valakivel, akkor is csak lányokkal.

- Sajnálom de… én …

- Semmi baj, ne haragudj, nagyon rámenős vagyok. Illetve ez nem igaz. De te annyira szép vagy. - lesütötte a szemeit, az utolsó két szót inkább márcsak magának mondta, mintsem hangosan Kyrának.

- De azért remélem egyszer megengeded, hogy enyém legyen a szíved. - suttogta a fülébe, majd elsétált.

Kyra hagyta elmenni. Nem szólt semmit, de nem is mozdult. Összébb húzta a kabátját, és nézte Davidet, ahogy távozik.

XXX…XXX

Kéz a kézben odasétáltak ahhoz a padhoz, ahol Kyra mindig is ült és ahol először találkoztak. Az eső verte az arcukat. A cseppeken érződött a tél közeledte, hidegek voltak. Nem zavartatták magukat emiatt, csak élvezték hogy kettesben lehetnek újra.

- Szeretlek - suttogta David, majd felkapta a lányt és megpörgette. Mint egy filmjelenet, az egész olyan romantikus volt. Egymásra nevettek a holdfény alatt. Kyra ezüsthaján úgy csillogott a hold, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga volna. A holdsugarak játszottak a tincseivel, mint ahogyan a felelőtlen gyermektündérek játszanak a harmatcseppekkel. David letette őt. Hosszan megcsókolták egymást. Kyra imádta az esőt. Mióta Daviddel együtt volt, kevésbé volt fázós. Valami belső tűz felmelegítette. Nézték egymást. David szólalt meg:

- Sajnálom de nincs más választásom… - majd hirtelen a lány ordítására lettek figyelmesek a város lakói. Legalábbis lettek volna, de az ablakokat egyre jobban verte a víz és a szél is nekikezdett. Valószínűleg senki nem hallott semmit.

Kés döfte át a lány gyönge, apró testét, és ezt az egész testét átjáró fájdalmat a szerelme okozta.

Kyra mellkasából vér folydogált és szájából is vörösség buggyant ki. A kabátját sötétre festette vér, a gyilkos szemében meg épp ilyen színű láng lobogott. Kyra nagyon szaporán szedte a levegőt, nem akart meghalni, remélte, hogy nem kell utolsókat lélegezni, remélte, hogy lesz még meleg kandalló ami mellett játszhat, de nem bírta a fájdalmat és a teste sem bírt megküzdeni ezzel. Lassan szuszogott és idővel teljesen elállt a lélegzete. Egész testét eláztatta az eső és a vér. Valami morbid művész még szépnek is találta volna a látványt. Tényleg szépek voltak a színek. A vörös a feketével és az egészet elvarázsoló holdezüst… De a szíve leállt. Egy utolsó vörös könnycsepp gurult végig hófehér arcán és ennyi volt. A fiú kihúzta a kését a testből és lány szívét is. Immár kezében tartotta azt.

- Mindig mondtam neked, hogy szíved egyszer az enyém lesz… - Hullatott egy könnycseppet, majd megkönnyebbült mosollyal hagyta ott egykori szerelmét a parkban.

XXXXXX

A lány verejtékkel az arcán ébredt. Az ágynemű és a lepedő is teljesen átázott tőle. Nem először álmodta ezt. Többször is történt, hogy a halálára ébredt az éjszaka közepén. Ezelőtt szépeket álmodott. Kedves kis nyulakkal meg cicákal. Szívesen feküdt bele esténként az ágyba, de újabban nem élvezte ennyire az alvásokat. Sosem volt kipihent. Több mint 3 hete szakítottak Daviddel, de még mindig nagyon fájt neki. Újra és újra elátkozta a pillanatot, mikor megfordult aznap a parkban. De mindennek meg van a maga rendje. Ha ez kellett, hogy történjen: hát legyen. Túlélem." - gondolta. Mondjuk naphosszat csak a szobájában vagy a parkban töltötte az időt és visszagondolt azokra napokra amit együtt töltöttek. Nem mintha érdekelne. Nem. Engem nem. De mégis csak. Valamit jelentett. Hiányzik. Azóta szerencsére nem kellet iskolába mennie, mert szünet volt a suliban. Jó kis szünet A csajok néha rávették, hogy menjenek el egy filmre vagy üljenek be egy pizzára, de Kyra nem volt a toppon. Na de most összeszedem magam. Valami mozgatta az ágyneműt, de csak a macska volt az. Az ő hófehér bundájú cicája! Elálló füleivel hozzá dörgölőzött és dorombolni kezdett. Ő volt az aki mindig mellette volt ha szomorú vagy éppenséggel magányos volt. Örült a támogatásnak, de most kivételesen úgy érezte rendben van valamennyire. Ragyogtak a napsugarak az ágyon, még korán volt, de azért kikászálódott a paplan alól és felkapott valami ruhát. Megrohamozta a fürdőszobát, hogy arcot és fogat mosson. Kyra nem valami nagy pipere csaj. Más órákat tölt a fürdőben, neki elég 5 perc. Abból ráadásul 4 a fogmosás. Persze este többet van, akkor kell vagy tíz perc is a zuhanyhoz. Gyorsan kifésülte ezüstszínű haját és lement reggelizni. Még senki nem volt ébren. Hallotta ahogy az öccse forgolódik és nyöszörög. Ő sosem bír felkelni időben. Gyorsan kirakta a hűtő elé a macska kajáját, ma húsfalatokat kapott. Nem volt túl sok kaja itthon, de Kyrának megfelel a pirítós is, így azt evett. Kilépett az utcára és elindult. Felkészült erre a borzasztó napra. Nem siette el. Teljesen időben volt. Talán még kerülhet is egy kicsit. Hát igen, jöjjön aminek jönnie kell. És a borzalémas nap el is jött, és el is múlt. Ezt egy újabb borzalmas nap követte, amiután mégegy borzalmas nap következett. Ezeket a borzalmas napokat újabb borzalmas napok követték. Mondják hogy az idők begyógyítják a sebeket, de a hegek ottmaradnak. Kyra kitépett szíve is szépen gyógyult, ugyan még mindig sok időt töltött egyedül, órák hosszatt rajzolt, de néha már tényleg őszintén boldog tudott lenni. Gyakran járt a parkban, de a padot elkerülte. A borzalmas napok ahogy enyhűltek, Kyra úgy döntött, ideje szembe néznie az utólsó dologgal ami a rosz emlékek maradékát jelentette. A padot újrafestették, de nem volt nehéz megismerni. Kyra leült, majd egy félszeg mosollyal hanyatt dőlt. Nézte z eget egy darabig, majd behunyt szemel képzeld rá felhőket.

 

Valaki helyet foglalt mellette…

"Sleep deep…wake up tomorrow and live your fucking dreams no matter what"